Combnyaktörés rehabilitációja – lépésről lépésre

A combnyaktörés az egyik legsúlyosabb alsó végtagi sérülés, különösen idősebb korban, de fiatalabbaknál is előfordulhat baleset vagy nagy energiájú trauma következtében. A sikeres gyógyulás kulcsa nemcsak a megfelelő műtéti ellátás, hanem a jól felépített, következetes rehabilitáció.

Mi történik combnyaktörés után?

A combnyak a combcsont azon része, amely a csípőízületet alkotja. Törés esetén:

• romlik az ízület stabilitása,
• fájdalom és mozgásképtelenség jelentkezik,
• nagy a szövődmények (izomsorvadás, trombózis, elesés) kockázata.

A legtöbb esetben műtéti megoldás szükséges:

• csavarozás,
• lemezes rögzítés,
• részleges vagy teljes csípőprotézis.

A rehabilitáció típusa és hossza ezekhez igazodik.

A rehabilitáció céljai

A combnyaktörés utáni rehabilitáció fő céljai:

• a fájdalom csökkentése,
• az ízületi mozgástartomány visszaállítása,
• az izomerő és az egyensúly fejlesztése,
• az önálló járás és mindennapi aktivitás visszanyerése,
• az újabb elesés megelőzése.

A rehabilitáció szakaszai

1. Korai szakasz (0–2 hét)

Ez gyakran már a kórházban elkezdődik.

• légzőgyakorlatok,
• keringésjavító mozgások,
• izometriás gyakorlatok (comb-, farizom),
• óvatos ágy melletti mobilizáció,
• segédeszközzel történő felülés, állás.

Cél: a szövődmények megelőzése és a mozgás újratanulásának megkezdése.

2. Funkcionális szakasz (2–6 hét)

Ebben az időszakban nő a terhelés mértéke.

• járástanítás járókerettel vagy mankóval,
• csípő- és térdmozgások fokozatos növelése,
• izomerősítés kis ellenállással,
• egyensúlyfejlesztő gyakorlatok.

Cél: biztonságos járás és alapfunkciók visszanyerése.

3. Haladó rehabilitáció (6–12 hét)

A hangsúly az önállóságon van.

• terhelés fokozása (orvosi engedély szerint),
• koordináció és stabilitás fejlesztése,
• lépcsőzés gyakorlása,
• mindennapi mozgások szimulálása.

Cél: visszatérés az önálló életvitelhez.

Otthoni rehabilitáció szerepe

A kórházi vagy intézményi ellátás után az otthoni rehabilitáció döntő jelentőségű:

• kényelmesebb környezet,
• rendszeres, napi szintű mozgás,
• személyre szabott gyógytorna,
• rehabilitációs eszközök (járókeret, kapaszkodók, magasított WC, ápolási ágy).

A folyamatosság fontosabb, mint az intenzitás.

Mire kell különösen figyelni?

• Fájdalom: nem cél az elviselhetetlen fájdalom melletti edzés.
• Elesésmegelőzés: csúszásmentes környezet, megfelelő cipő.
• Táplálkozás: elegendő fehérje, D-vitamin, kalcium.
• Mentális állapot: a félelem és bizonytalanság lassítja a felépülést.

A combnyaktörés rehabilitációja hosszú, de jól tervezhető folyamat. A siker kulcsa a korai mobilizáció, a fokozatosság, valamint az, hogy a beteg aktív résztvevője legyen a saját gyógyulásának. Megfelelő szakmai irányítással és következetes gyakorlással az önálló mozgás és az életminőség jelentős része visszanyerhető.